5.Már nem fáj

A napok csak futottak.Próbáltam utolérni de hiába.Az időm nagy részét otthon töltöttem,magányban.Nem voltam kíváncsi az emberekre,nem voltam kíváncsi az elítélő pillantásukra,nem voltam kíváncsi semmire, csak a belső önmagamra.Szerelmem átgyaloglását rajtam lassan emésztettem fel.Kettőnkön vagyis már csak magamon és a nyomán kattogott az agyam sebesen.Az estém így töltött estémet egy kopogás zavarta meg.Ágyamból és gondolataimból kimászva nyitottam ajtót.Egy tőlem kevéssel magasabb barna hajú,vékony testalkatú fiú állt.Tekintetem arcához vezettem akkor tudatosult bennem hogy őt láttam és ő köszönt nekem oly lágyan.
-Szia-törte meg a csendet mély hangjával,szavaiból cigaretta és sör keveredése áradt.-
-Oh,szia-suttogtam fáradt hangomon napok óta nem beszéltem emberrel így rossz volt megszólalni.-Gyere be..-álltam odébb majd mögötte bezártam az ajtót,láttam hogy körül néz és tetszik neki amit lát,szobám nagy részét könyvek borították,rajzok sorakoztak,takarók,kávésbögrék és a fájdalom lepte be.-Igazából fogalmam sincs mivel tudnálak megkínálni..de egy kávét szivesen főzök ha gondolod-néztem halvány karikás,fáradt arcára amikor mosolya megjelent és arcain gödröcskéi is előbújtak,csak bólintott így leszaladtam kávéért,miután megtettem a folyamatot felmentem és őt kerestem a tekintettemel,már az erkélyen ült és láttam cigarettát keres a dobozhalmok között válla fölött előre nyújtottam egy dobozt majd a kávét az asztalkára helyeztem amelynek minden részét valami apró rajz díszítette.Leültem a mellette lévő székre majd hagytam,hogy az énszálamat is meggyújtsa-Köszönöm aranyos vagy-mosolyogtam rá és elvettem tőle-
-Egyszer már láttalak akkor megfogtál-szólalt meg rekedtes hangján majd tekintete az enyémbe fúródott,borostás arcát nyugalom borította-
-Ohh ez aranyos köszi-suttogtam majd elkaptam tekintetem és a cigaretta füstöt néztem ahogy kifújta esténket csönd borította egyszer-egyszer beszéltünk de gondolat menetünk ugyanaz volt.A másik.

4.Végtelen

Gergő parfüme csapta meg az orromat így összeszedtem a cuccaimat.
-Ne köszöngess idegeneknek-hallottam meg komor hangját így tekintetem ráemeltem-
-Pedig szívesen megismerném-gondoltam vissza arcára és ajkaim mosolyra csúsztak-
Egy morgás volt a válasz mire elindultunk.Hideg decemberi levegő csapta meg az arcom mire feljebb húztam a kendőmet arcom takarásába.Ismeretlenek közé gurulva fedtem fel nevemet mire ők is ugyanígy cselekedtek.Társamat keresve a sok ember között rágyújtottam.Gyújtómat előszedve remegett meg a kezem és végig simitottam a gravirozást "boldog szülinapot törpe!" olvastam el majd lehunytam a szemeimet amik könnytől nedvesedtek.Egy kattanást hallottam és beleszívtam cigarettámba majd hagytam hogy Gergőm lángja adjon tüzet.
-Hamar lépsz túl.Te is ismerted.-halk hangom óvatosan törte meg kettőnk közötti csendet-
-Tudom,de nem akarok vele foglalkozni és neked sem kéne.Nem ér ennyit.-mondatai fájdalmak voltak számomra de tudtam,el kell fogadnom.-
Délutánig csak beszélgettünk deszkánkon ülve és a társaság szép lassan eloszlott.
-Ha gondolod gyere át..van pár rajzom-álltam fel mire ő is felpattant-
-Ha van kaja megyek-nevetett fel vígan és elindult előttem kijárt útonkon a lakhelyemig.-
Bennt anyáék aggódó tekintete rámsiklott majd Gergőt meglátva elszállt minden aggodalmuk.
-Megmondtam,hogy vele van.Csak rosszat tesz neki!-hallottam édesapám hangját szóval megint mi vagyunk a téma-
-Gyere ma is sztár vagy nálunk-nevettem halkan majd fellépdestünk egy kevés kaja mellett a rumlis ám de hófehér szobámba.A falakon sok-sok közös baráti kép a barátaimmal akik már nincsenek mellettem.
Rajzaimat elé tettem mire arca eltorzult és a képeket vizslatta.
-Jók,nagyon jók.Ügyes.-mosolygott mire ránéztem-
-Köszönöm,igyekszem.-zártam le a témát majd beültem az ágyamba ő pedig a kanapéra huppant amit már óriási alakja kialakított saját magára,tulajdonképpen csak ő használta.

3.Érdemben

Utána valamikor.
Szombat reggel.Telefonom csipogott így utána nyúltam pár üzenet,néhány felszínes baratság."Hah.Kik ezek?"Két nap után felvillant a neve én pedig újra embernek éreztem magam."Dolgom volt hagyjunk mindenféle kapcsolatot kettőnk között."A sírás pillanatok alatt rohamként tört rám majd felkaptam pennyboardomat és pizsamában gurultam Gergőmhöz.Földszinti lakás,nagy bulik,füst,kosz és fájdalom lengi be az apró folyosót.Az ajtó zárva állt így bementem és kiömlött rám a füst.Járt utamon dőltem az ágyába mire ablakot nyitott így a levegő kitisztult és letérdelt mellém.
-Nem vagyok hozzá elég jó.-suttogtam mire vékony csuklómat ideges szorítás vette körbe.
-Nem!Ezt verd ki a fejedből!Nagyon is jó vagy csak ő nem veszi észre.Kis srác még.-törölte le érdes tenyere könnyeimet és sört bontott-
Az ágyában ülve fogyasztottuk el a rendelt ennivalónkat.Aztán készülődni kezdtünk.Vadonatúj vans pólójába bújva tudtam hogy utálni fog.Megtaláltam régi szakadt nadrágom.Felidegesített alacsony termetem ezért lábszár középben elvágtam majd pont addig felérő nike zoknimban tűntem egészen idiotának.
-Mehetünk hercegnő?-kopogtam be halkan nevetve a fürdőszobába,nyílt az ajtó és harsány nevetésben tört ki látványomon.
-De buzi vagy menjünk már-nevettem halkan és szétszakadt vans cipőmbe bújtam-
Az úton gurulva kezdtem szabadnak érezni magam nélküle is."ha tudnád hogy nem sokáig fog tartani."Állomásunk első pontja a dohánybolt volt.Kiskorú lévén leültem a deszkámra amikor megláttam azt a bizonyos alakot aki felkeltette érdeklődésem.
-Szia-köszöntem egyszerűen-
-Ohh szia-mosolygott rám édes hangja majd eltűnt a tetoválószalonban társával én pedig kíváncsian szugeráltam az ajtót de nem nyílt.

2.Köddé vált éjszaka

Délután-valameddig
A táskám legórása után megállapodtam egy szál cigaretta társaságában egy laza kávé mellett,ebédre."Jó ez?"Miután elfogyasztottam kiültem a teraszra és kezembe vettem a Bibliámat. Isten szava nyugtat és segít.Egész délutánomat így töltöttem és újra megnyugvás töltött el.Köszönöm Uram. Az estém alatt hazaértek drága szüleim akik aggódva tekintgettem fájdalmasan vékony alakomra."Enned kéne." Hallottam meg anya hangját ami mellé egy gyengéd mosoly társult.Vacsorám apróbb részének elfogyasztása után dőltem be az ágyamba,éreztem ázott dohány és alkholista szagomat amitől könnyeim feloldódtak és sírásban törtek ki,fájt a semmi.Tudtam hogy elkell engednem de féltem a fájdalmas magánytól ami majd körül ölel.Egyetlen barátom kiabálását hallottam amire letöröltem könnyeimet és kinéztem.Ott állt sötét alakja longboardjával a egy cigarettával a szájaba."Árt."Ajkain halvány mosoly fedte a fájdalomtól átsírt éjszakáit.
-Mi áratban?-tettem fel a kérdésemet oly nehézséggel mint még soha-
Egy biccentés volt a válasz és egy megroskadt testartás,ohh szóval megint baj van.Felkapt a ruháimat és kiszaladtam a sötét estébe.Lassú lépteink viszhangoztak a járatlan hóban."tél van.szeretem a telet."
-Cigarettát?-nyújta felém az elnyűtt marlboros dobozt,nem leges fejrázásommal közlöm a rosszcselekedet pillanatát-
-Nem köszönöm,nem dohányzom-éreztem hangomban a nem tetszést és a hazugságot-Alkalmi dohányos vagyok,te is tudod-szavaimra csak biccentett-
-És,hogy áll a legjobb barátomat megszerzem ügyed?-hallottam hangjában a játékosságot és a gúnyt-
-Sehogy,mást szeret.És nekem el kell fogadnom.Legalább bízhatok benne.Csak ő az egyetlen barátom,meg persze te tes-mosolyodtam el fáradtan és aprót löktem a vállán-"tes,tes."
Ő pedig nem más mint az egyetlen támblör stilussággal ellátott fájdalomba zárt fogadott bátyám,Gergő.

1.Szerelmem zálogaként álltál szomorúságtól ázott mezőkön

 Reggel 6:00-7:10
    Hangtalan szobámban fájdalmasan üvöltött fel ébresztőm siralmas hangja.Egy hang ami nem  a megváltást hanem a fájdalmat jelentette.Miután kinyomtam nehézségek árán kikászálódtam az ágyból és a fürdő felé igyekeztem.Szánalommal telien vizslattam kialvatlan, kómás fejemet ami egyértelműen cigi és kávé után kiáltott."Ártassz magadnak".
   Reggeli készülődés és futás az idő után.A gyors relax után egy nomakeup-makeup majd nem ártott egy laza outfit.
   A telefonomon felpörgetve a zenelistát a Halott Pénzen megállapodva baktattam szeretett iskolám felé.
Reggel 7:45-14:15
    A sulit senki nem a Szent Johanna varázslatos helyének képzeli melyet Máday irányít.Nem-nem.Ez rosszabb.Felmászva a másodikra nikotinos tüdőm a mennyekben érezte magát így indultam a folyosón végig.
   Hirtelen egy erős férfias hang ütötte meg a fülemet,"életem!"halottam az egyetlen hangot ami pillangókat bűvölt a hasamba.Nyugi, nyugi.Nyugtattam magam végülis csak egy diák.Megfordultam majd karjai közé bújva élveztem és egyben átkoztam azt a napot amikor legjobb barátok lettünk.Szerettem volna éjszaka mámorító csókjaiban érezni szeretetét.Sok mindent akarunk ami nem jön el."De csak tenni kell érte."járt a fejemben de ezt a szent barátságot nem lehet leitatni, hogy szerelemmé váljon.
-Szia-suttogtam félve amikor karjaink távolodtak egymást-
-Szia-halottam hangjában a játékosságot ami miatt ajkaim engedély nélkül is mosolyra hajlottak-
-Este nem írtál vissza-gondoltam estém legfájdalmasabb pillanatára amit egy tini átélhet-
-Igen igen leugrottunk a felsőbb évfolyamosokkal inni-mondta miközben tekintete ráégett kúrótársa fenekére-
-Ja oki akkor majd...majd beszélünk-néztem rá majd megfordulva nyeltem le magamban egy tengernyi könnycseppet-
   Az óráim alatt egy osztálytársamhoz sem szóltam csak a fájdalmasan magányhoz ami karjaiba ölelt és imádott velem lenni.Éreztem hogy a torkomban dobog a szívem és az agyam már képtelen írányítani.Csak éreztem a fájdalmat a szomorúságot és mindent ami magával ragadt. Könnycseppeimnek falat emeltem és nem engedtem át őket."Majd otthon kedveseim majd otthon." Szomorúságtól keserves ízzel a számba távoztam az iskola falai közül hazafelé ami roppant rövid volt hisz gondolataim futottak a lábaimmal együtt.
Délután:14:50-17:10.